A RoboCorp kör beszámolója és pályázata a Digitális Témahétre

Bizakodva indultunk, hiszen a kolozsvári válogató verseny óta folyamatosan készültünk, sokat fejlődött a robotunk is. Kolozsváron rendkívül jól szerepeltünk, hiszen a feladat autonóm (irányítás mentes) részében a robotunk nagyszerűen viselkedett, ezzel érdemeltük ki a Control Award díjat. A liftrendszerünk is megbízhatónak bizonyult: a robot mindig felemelkedett és leereszkedett a meccsek során. Tudtuk viszont, hogy Bukarestben már a feladat harmadik részében is pontot kell gyűjteni, így újra átalakítottuk a robotot.

1- tesztelés

A naplónkat is kiegészítettük és újra kinyomtattattuk: így egy 178 oldalas, színes könyvvel érkeztünk Bukarestbe, amelybe igyekeztünk a csapat fejlődéstörténetét megörökíteni és a zsűrit lenyűgözni.

Március 21-én este érkeztünk meg a Hello Hotelbe, ahol a szállásunk volt 3 napig. A kolozsvári regionális forduló után több csapattal is tartottuk a kapcsolatot, így már amikor a szállodához értünk, örömmel fogadtak minket. A szobák elfoglalása után már csak egy kevés idő maradt arra, hogy mindenki lelkileg felkészüljön a következő három nap eseményeire. Sejtettük, mi várhat ránk, mivel második éve veszünk részt, de váratlan meglepetések mindig érhetnek.

2- a napló

Péntek reggel 8 órakor indultunk el busszal a verseny helyszínére, a bukaresti ifjúsági parkban található sportcsarnokba (Sala Polivalent?). Megkerestük a számunkra előre kikészített asztalt és kezdődhetett a díszítés. Lufik, képek, plakátok, matricák és sok egyéb dísz felrakása után kis standunk egyre családiasabbá vált. Egy kis időre mindenki félrevonult, hogy elmélyüljön gondolataiban a közeledő interjúra készülve.

11 óra tájban kerültünk sorra az interjún, ahol 15 perc állt rendelkezésünkre, hogy bemutassuk magunkat a zsűri előtt, és meggyőzzük, hogy miért vagyunk megfelelőek egyes díjakra. 10 perc szabad beszéd után a zsűri különböző kérdéseket tett fel, ahol mindenki legjobb tudása szerint próbált válaszolni. Ezután egyből következett a robot- és pályainspekció, ahol ellenőrzik robotunk minden egyes részét, hogy megfelel-e az előírt szabályoknak. Ezzel a pénteki a programunk le is járt, de a nap még nem ért véget. Volt aki a várost vette nyakába, és kirándult egyet, mások késő estig maradtak apró simításokat elvégezni a roboton illetve tesztpályán való gyakorlásra.

3- A standunk

Ekkor volt időm igazán körülnézni a többi csapat standja között. A verseny hangulata sokat változott a tavalyhoz képest: egyrészt 90-ről 120 csapatra nőtt a résztvevők száma, másrészt a csapatok sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a fesztiválhangulat megteremtésére. A standokat igényesen díszítették és lépten nyomon valamilyen tevékenységbe próbáltak bevonni: nyelvtanteszttel, számítógépes játékkal, célbadobással, célbalövéssel nyerni tárgyakat. Fotózkodhattunk különböző hátterekkel, virtuális valóságba léphettünk. Volt csapat, amely egy Facebook lájkért forró csokit osztogatott. Ugyanakkor a csapatok Facebook és Instagram oldalán is megsokszorozódott a tevékenység.

Mi is előrébb léptünk: sokkal szebb matricáink voltak ez alkalommal, volt már Instagram oldalunk és kabalánk is, ugyanis Árpi hajlandó volt beöltözni és teljes lélekkel beleélte magát a szerepbe.

4- a medvénk

Szombaton már korán reggel a helyszínre mentünk, tesztelni. Délelőtt 10 órától volt a hivatalos megnyitó. Egész szombaton, sőt még vasárnap délelőtt is kvalifikációs meccsek voltak. Két divízióra osztották a csapatokat, 60-60 csapattal diviziónként. Mindenkinek 6-6 meccset kellett lejátszania. Mi a Coanda divízióban játszottunk, amelyben sok erős csapattal kerültünk össze. Közvetlenül a  meccsek előtt és alatt mindenki ideges volt, feszült hangulat uralkodott. Eltérő eredmények születtek, volt, aki nagy fölénnyel nyert, de volt meccs, amelyet csak pár pont döntött el.

A meccseken a csapatból csak három személy mehet a pályához a robotot elindítani, vezérelni, így többségünk a lelátókról követhette a meccset, de ott is hatalmas volt az izgalom. Az építők is többször leizzadtak, hiszen tesztelés közben több tengely is elferdült és ki kellett cserélni, egy esetben percekkel a meccs előtt fejezték be. A motrok nagy erőt fejtettek ki a robot megemeléséhez, egy rossz mozdulat és egy újabb tengely kell.

5- szerelés

Volt meccs, amikor a telefon miatt aggódhattunk, mert a sok teszteléstől a lemerülés szélén állt, majd egyik bíró kötött bele egy formaságba, ami a többi bírónak nem volt gond és pontot veszítettünk. Egyikünk sem mondhatja, hogy unalmas volt a sportcsarnokban töltött idő meccsek közben vagy azon kívül.

A szombati nap fénypontja délután volt, ugyanis előadást tartott az amerikai Nobel-díjas fizikus, Kip Thorne. Megtisztelő volt, hogy ilyen nevezetes embert is közelről megismerhettünk. Előadása az Interstellar című film elkészítésében játszott szerepéről szólt. Ebben a filmben különös figyelmet fordítottak a fekete lyukak és féregjáratok helyes megjelenítésére, ezért vontak be tudósokat is a folyamatba. Az elméleti fizika képleteit szuperszámítógépekkel feldolgozva nyerték el a felhasznált animációkat.

Ez azért is érdekes, mert három héttel az előadás után jelent meg az első kép egy fekete lyukról, amelyet több teleszkóp adataiból két éven keresztül építettek fel, igazolva az elméleti fizikusok elképzeléseit.

6- meccs közben

Vasárnap délben lejártak a kvalifikációs meccsek, ezután az első négy csapat választott magának 2-2 csapattársat, akivel együtt szeretne játszani. A meccseket ugyanis négy csapat játssza, két-két robot párban. Ez a csapatok közötti kooperációt eredményez, hiszen meccsek előtt megbeszélik a stratégiát ugyanakkor érdekük, hogy a társuk is jól teljesítsen. Mindenki figyel a mások eredményére, hiszen kerülhet abba a helyzetbe, hogy társat kell válasszon. Pályán kívül is általános a szívélyes hangulat és egymás segítése, az idén a szervezők biztosítottak egy sátrat, ahol alkatrészeket is lehetett kölcsönözni/kérni, amit mi igénybe is vettünk.

A döntő meccsek nagyon izgalmasak voltak, mindenki izgatottan várta a végeredményt. Közben egy spontán buli is kialakult, amíg a zsűri a diplomákkal megérkezett. A díjátadó ünnepség keretében megtapsolhattuk a pályán és a pályán kívül elért idei eredményeket, majd a következett a hazautazás.

A végén a saját divíziónkban 8. helyen végeztünk, összesítettben 16-ik helyen a 120-ból. Nagyon örültünk ennek az eredménynek, de ugyanakkor bosszantó is volt, hogy nagyon kevés ponton múlt, hogy nem az első helyen végeztünk a saját divíziónkban.

Tartalmas 3 napot tölthettünk a fővárosban. A csapat összerázódott, jó hangulatban teltek a napok. Napközben nagyon sok kedves embert megismertünk, akik bármikor bármiben segítenek, és akikre mindig lehet számítani.

Összességében büszkék vagyunk, hogy ismét megmutathattuk magunkat Bukarestben ezen a versenyen. Rengeteg élménnyel, tapasztalattal gazdagodtunk, amelyet nem kaphattunk volna meg ilyen formában. Hálásan köszönjük mindenkinek, aki segített abban, hogy idáig eljutottunk és szeretettel fogadjuk szíves támogatásukat a jövőben is.

7- csopotfotó

Csapattagok:

Balázs-Urkon Emőke, Fodor Tímea, Bege Árpád, Bónis Botond, György Viktor, Kenyeres Ádám, Lackó Attila, Máté Szilamér, Molnár T. Zsolt (Mozso), Molnár A. Zsolt (Csukja), Péter Ákos, Péter István, Szabó Balázs, Vidám Szabolcs.

Mentorok: Csomós Róbert, Csonta Ildikó és Gyarmati Dénes

Támogattak minket:

Erdélyi Tehetségsegítő Tanács, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Tehetség Program, Márton Áron Gimnázium Alapítványa, Perla Harghitei, Harmopan, Color Point Advertising Ltd, Mures Hidraulici, Spektrum, Computer Trade, Autosport, Tipographic Nyomda, Bege Bege Company, Fortrans Detroit, Hidrotran, Nagymama Cukrászda.

És nem utolsó sorban tanárainknak és iskolánknak köszönjük a megértést és támogatást, hiszen januártól március végéig eszünk a robotokon járt.

Fodor Tímea, Csonta Ildikó