„A barátság nem ismer határokat!” Határtalanul! program

A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium 10.b testvérosztályunk diákjai októberben hozzánk látogattak és velük együtt tölthettünk egy hetet, amelynek keretén belül Csíksomlyóra, Brassóba és a Gyimesekbe kirándultunk. A viszont látogatásra márciusban került sor, így második alkalommal tölthettünk el velük egy kellemes és tartalmas hetet. Ez a hét nem lehetett volna élménydús és emlékezetes a kísérő- (Dr. Tódor Imre osztályfőnökünk, Boda-Székedi Eszter tanárnőnk) és a szervezőtanárok (Dr. Kondrai Lászlóné a 10.b osztályfőnöke, Bozsik Lászlóné, Szűcs Sándor, Kovácsné Molnár Katalin), nameg a programot finanszírozó, Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, nélkül. Ezúton is köszönjük a lehetőséget és hálásak vagyunk nekik.  

Hétfőn reggel a csíkszeredai Erőss Zsolt sportcsarnoktól indult útjára az osztályunk és a hosszú úton többször is megálltunk pihenni, friss levegőt szívni. Estére megérkeztünk a szolnoki Ipari Park Panzióba, ahol a helyi diákok tanáraikkal egy kis harapnivalóval vártak. Nagyon örültünk a viszontlátásnak. Fonyi Máté (VFG) és Balogh-Erőss Bernadett (MÁG) köszöntötték a jelenlévőket, miután az osztályunk hagyományőrző kulturális táncműsora következett, amelyet fiúk hiányában is sikerült megoldanunk.

Az első napon Szolnok központjába, a Tisza partjára utaztunk. Meglátogattuk a Verseghy Ferenc Gimnáziumot és néhány ottani diák társaságának a kíséretében a Reptárba látogattunk el, ahol többek között egy repülési szimulátort kipróbálására is lehetőségünk adódott. Az iskola menzáján fogyaszthattuk el az ebédet, így betekintést nyerhettünk a szolnoki diákélet rejtelmeibe. Pár órányi szabadidő és városnézés után a bowlingpályán folytattuk délutáni közös tevékenységünket. A szállásra fáradtan, élményekkel gazdagodva érkeztünk vissza.

Szerdán, az előző naphoz hasonlóan, étkezés után felültünk az autóbuszra és elindultunk Esztergomba, ahol az Esztergomi Bazilikát, amely „Magyarország Egyházainak Feje, Anyja és Tanítómestere” tekinthettük meg. A bazilika kupolájára egy 23 emeletnek megfelelő 413 lépcsőfokos csigalépcső vezetett, amely mindenkit kifárasztott, de a pazar látvány kárpótolta a fáradtságot. A bazilikából a visegrádi Fellegvárba vettük az irányt, ahol megtekinthettük a 17. század hadviselését. A hosszú gyaloglás után a jól megérdemelt ebéd következett, majd a hosszú visszavezető út, amelyet a vacsora követett egy helyi vendéglőben.

A csütörtöki reggelünk forgatókönyve is hasonlóan indult, mint a többi, de ezúttal Nagykőrösre vettük az irányt. Nagykőrös a 19. században élte virágkorát, ekkor Arany János is a helyi gimnázium tanára volt. A tiszteletére egy korszerűen berendezett múzeumot állítottak (Arany János Közérdekű Muzeális Gyűjtemény), amelyet mi is megtekinthettünk. Innen Kecskemétre utaztunk. Megcsodáltuk a Cifrapalotát, amelynek valóban zöld az ablaka, illetve az épületben található régészeti, néprajzi és helytörténeti időszaki kiállítást. Ezután a Bánk Bán szerzőjének, Katona Józsefnek a szülőházát kerestük fel, ahol többek között olyan jelmezeket próbálhattunk fel, amelyek az első, 1833-ban bemutatott, színházi előadás ruhadarabjait idézte elő. Nagykőrösről Szolnokra utaztunk és búcsúzásként a helyi diákok és tanárok társaságában vacsoráztunk szállásunkon. Másnap, pénteken, hazaindultunk és teljes szívvel reméltük és reméljük, hogy a testvérosztályunkkal összehoz még az élet, hiszen „a barátság nem ismer határokat”.

Tóth Kinga Réka, X.A osztály