SzaSz Kémia! - egy kémiaverseny margójára

Röviddel a tanévkezdés után, Sata Klára kémiatanárnő hívta fel a figyelmemet, hogy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karán működő Szent-Györgyi Albert Szakkollégium második alkalommal hirdeti meg a SzaSz Kémia! elnevezésű vetélkedőt. Nem kellett sokat gondolkodnom, rögtön jelentkeztem is a versenyre. Megtudtam, hogy a vetélkedő három szakaszból áll: az első és a második levelezős, online forduló, majd a továbbjutók részt vehettek a végső döntőn, amely Budapesten, a Műegyetem Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karán került megrendezésre. Az első forduló az „Érzékelés kémiája” nevet viselte és 50 kérdésből állt (10-10 kérdés mindegyik érzékre). Ezek a kérdések rendkívül érdekesek voltak és nagy örömömre sikerült olyan eredményt elérnem, amelynek köszönhetően továbbjutottam a második fordulóba. Itt bizonyos témakörökön belül (radioaktivitás, vegyipari balesetek, műtrágyák és a metánfaló baktériumok) kellett a megadott kérdésekre válaszolni. Ezek a feladatok már nehezebbnek bizonyultak, hiszen a verseny középiskolás diákoknak volt megszervezve és minden korosztály ugyanazt a feladatlapot kapta, de a sok keresgélés, a szakkönyvek fellapozása és a kémiatanárnő segítsége meghozta gyümölcsét: e-mailben értesítettek, hogy továbbjutottam és szeretettel várnak a budapesti döntőre, amelyre 2013. február 1.-én került sor és amelyen a Márton Áron Gimnázium támogatásával részt is vettem.

            A döntő a Műszaki Egyetem „Ch” épületében zajlott. A nyüzsgő nagyváros, Budapest minden alkalommal gyönyörűnek bizonyul. A verseny is méltó helyszínen zajlott: a Szabadság-híd budai hídfőjénél, a Gellért-hegy lábánál, a vértanú püspök nevét viselő Szent Gellért-téren. A megnyitón dr. Pokol György a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karának rektora köszöntötte a  döntőbe jutott 25 versenyzőt és elmondta, hogy a vetélkedőre valamivel több mint 500 diák jelentkezett. A végső fordulóba jutottak nagy része végzős, tizenkettedik osztályos tanuló volt, tehát én voltam az egyik legfiatalabb és egyben az egyetlen erdélyi versenyző is. Ezután kezdetét vette a döntő, amelyben természettudományi kvízkérdéseket kellett megválaszolni, így nem is lehetett előre felkészülni. A végső fordulóban kulcsszerepet játszott egy, a falra kivetített virtuális periódusos rendszer. Minden kémiai elem más-más nehézségű kérdést rejtett. A periódus (vízszintes sor) számának növekedésével a kérdések nehézsége is nőtt, de helyes válasz esetén a nehezebb kérdésekért több pont járt. Tehát minél nagyobb volt az elem rendszáma, annál nehezebb és több pontot érő kérdést takart. Egy adott elemet kiválasztva előbukkant a kérdés is, amely megválaszolására 30 másodperc állt a versenyzők rendelkezésére. A szerencse is közrejátszott, mivel nem lehetett előre tudni, hogy mi lesz a feladat. Egy megadott ülésrend szerint sorban kaptuk a válaszra váró kérdéseket, személyenként hetet, amelyből két közepes és három magas nehézségűre sikeresen válaszoltam. A kvíz után laborlátogatásokra kalauzoltak a szervezők az anyagtudományi és mikrobiológiai tanszékek laboratóriumaiba. Betekintést nyerhettünk a vegyészmérnökök, kutatók munkájába, akik személyesen ismertették kutatásaikat és azok jelentőségét. Úgy gondolom, hogy nagyon sok tapasztalatot szereztem és már ezért is megérte részt venni a versenyen.

            Az eseményt az eredményhirdetés és a díjátadó zárta. A döntőn nyújtott teljesítményem alapján a tizedik helyet sikerült megszereznem. Eleinte nem voltam teljesen elégedett, de beláttam, hogy nem egy rossz eredmény és büszke vagyok rá. Köszönöm tanárnőm, Sata Klára segítségét, hozzáállását és ösztönzését. Egyáltalán nem bántam meg, hogy részt vettem a megmérettetésen, sőt ösztönözni szeretnék mindenkit, hogy bátran jelentkezzen versenyekre, mert az eredményt leszámítva a felkészülés alatt szerzett tudás, tapasztalat mindig hasznára válhat.

Capcalo Dániel IX. C