Emlékhét Sarkadi Elek tiszteletére

A terveknek megfelelően, 2022 november 21 és 25. között zajlottak le a Sarkadi Elek Emlékhét eseményei, az alábbi áttekintő program szerint:

2022 november 21., hétfő:emlékpont megnyitása a földszinti előcsarnokban, a Sarkadi Elek életét és korát idéző dokumentumok  kiállításával ;

2022 november 23., szerda, nagyszünet, MAGház Klubterem: kiállítás megnyitó és díjazás (a tanulók által készített fotókollázsok bemutatása a Ráduly Margit tanárnő által javasolt három témakörben);

2022 november 23., szerda: a filozófiai esszépályázat lezárása (Theodor W. Adorno: Nevelés Auschwitz után c. előadásának értelmezése; projektfelelős dr.Tódor Imre tanár);

2022 november 24., csütörtök, 17 óra,232-es terem: az Életvonat című ,1998-ban készült film megtekintése és megbeszélése (programfelelős dr. Boda-Székedi Eszter tanárnő);

2022 november 25., péntek,9,30-10,20, díszterem: dr. Gidó Attila történész, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársának előadása az erdélyi zsidók történetéről a társadalomtudományok szakos osztályok diákjainak,házigazda dr. Orbán Zsolt tanár;

2022 november 25., péntek,12,40-14 óra, díszterem: Sarkadi Elek emlékünnepség és emléktábla-avatás

   Pedagógiai szempontból a Sarkadi Elek Emlékhét elsődleges célja a tehetséggondozás, a diákok minél nagyobb számban történő bevonása, érdeklődésük felkeltése, aktív részvétele volt. Ilyen irányban két iskolán belüli pályázat is  igyekezett mozgósítani a tanulók kreativitását, több hónapos előkészítés után, jól átgondolt koncepció keretei között. Az egyik pályázat ötletgazdája és koordinátora  Ráduly Margit tanárnő, a képzőművészeti nevelés műveltségi terület felelőse  volt, akinek sok osztályt, több száz diákot sikerült megszólítania; irányítása alatt  százas nagyságrendben  születtek egyéni és kollektív művészi alkotások, amelyek gondosan összerendezve  egy imponáló, rendkívül szuggesztív hangulatú kiállítást eredményeztek(lásd a beszámolónkhoz mellékelt fotógalériát).A vállalkozó, önkifejezést kereső diákok három, tágan határolt témakörben mozoghattak:második világháborús családi emlékek megjelenítése, történelmi események feldolgozása a múlt század  30-as és 40-es éveiből, illetve  lelkiállápotok, lélektani folyamatok vizualizálása  a szorongás-élmény jegyében.A tanárnő javaslatára a következő tanulók  munkái részesültek díjazásban:

    A másik pályázat  animátora  dr. Tódor Imre társadalomtudományok szakos tanár volt, aki Theodor W. Adorno Nevelés Auschwitz után című előadásának híres kezdőmondatából indult ki: "A neveléssel szemben az az elsődleges követelmény, hogy Auschwitz ne történhessen meg még egyszer. Mivel ez minden másnál annyira előbbre való, nem hiszem, hogy akár szükséges, akár kívánatos lenne megindokolnom. "A végzős osztályokban, a filozófia órákon meghirdetett pályázat végül a következő címet kapta „... Ahhoz, hogy a lehetőség ne válhasson valósággá”. Bár eredetileg esszépályázatként volt elképzelve, a diákok kérésére végül is  bármilyen műfajban lehetett nevezni, különböző értelmezéseket, megközelítéseket követve, a legváltozatosabb technikákat alkalmazva. A legszebb, az emlékünnepség keretében díjazott munkák szerzőinek névsora az alábbi táblázatban olvasható:

   A tulajdonképpeni megemlékezést 2022 november 25-én,12,40 órai kezdettel rendeztük meg,a  díszteremben dr. György Géza-Árpád igazgatóhelyettes vezette le az emlékünnepséget, amelynek első részében ünnepi beszédek helyett dr. Orbán Zsolt történelemtanár tartott egy kiváló előadástA csíki zsidók üldöztetése a második világháború alatt  címmel, felvázolva az általános ,illetve a sajátos helyi történelmi kontextust, amely meghatározta Sarkadi Elek zenetanár tragikus sorsát. Ezt követően  diákok  olvastak fel  négy alapvetően fontos visszaemlékezést  egykori kortársak és tanítványok írásaiból: Rafain Gábor:A holocaust áldozata-emlékezés Sarkadi Elek zenetanárra (felolvasta László Boglárka XI.C osztályos tanuló);Nagy András:Városkép és ami hozzátartozik-Sarkadi Elek(Fekete Tamara, XII.E osztály);Fodor Sándor: Fordított osztálynapló(Lukács Bence, X.A osztály) és Sárosi Bálint:Nem cím teszi az embert, nem székely himnusz a székelyt-beszélgetés Daczó Katalinnal a Székelyföld folyóirat 2010. évi januári számában(Bodor Róbert, XII.B osztály).A szövegeket Varga László igazgató  választotta ki, aki a folytatásban beszédet is mondott, Sarkadi Elek fájdalmas időszerűsége címmel(a beszéd beszámolónk végén olvasható).

          Az emlékünnepség második részében Tim Rice és Andrew LLoydwebber:  József és a színes, szélesvásznú álomkabát című musicaljének részlete hangzott a Gimnázium kórusának és zenekarának kitűnő tolmácsolásában. Közreműködtek: Darvas Teréz-Katalin, Mihók Bea – hegedű, Lacz Orsolya, László Helga, Nagy Helén, Szennyes Kriszta, Vargyas Ibolya – fuvola, Kele Botond – klarinét, Márton Kristóf – vadászkürt, Barcsay Gyopár – zongora, Borbé Ágnes, Vitos Viktória, Szakács József – gitár, Darvas Karina – basszusgitár, Bakos Csongor – cajon .A kórus tagjai: Blénessy Orsolya, Császár Anna-Róza, Gál Anna, Gál Kriszta, Kopacz-Madarász Tünde, Simó Borbála, Sós Karola. Szólót énekelt András Zsolt, iskolánk 2021-ben végzett  diákja, vezényelt: Simon András, iskolánk zenetanára. Ezután Vitos Viktória X.E osztályos tanuló lépett fel a színpadra, aki kalotaszegi népdalokat szólaltatott meg, emlékezetes tehetséggel; a gyönyörű hangot  Gál Ede X.B osztályos tanuló hegedűn, Antal Hunor X.F osztályos tanuló tangóharmonikán,  Simon András zenetanár pedig brácsán kísérte.

 Szólt az egybegyűltekhez Korodi Attila, városunk polgármestere is, aki kezdettől fogva morálisan támogatta és  személyes jelenlétével is megtisztelte a rendezvényt, kiemelve annak eszmei üzenetét és aktuális jellegét.Emlékünnepségünk utolsó mozzanataként iskolánk  igazgatója és aligazgatója a díszterem panteonjában leleplezték a Sarkadi Elek zenetanár és kórusvezető tiszteletére állított emléktáblát. Az emléktáblát megszentelte és imát mondott Simó Gáspár spirituális.

    A rendezvénysorozatot a Márton Áron Gimnáziumi Alapítvány és a Márton Áron Főgimnázium vezetősége és tantestülete valósította meg az egész munkaközösség hozzájárulásával, főtámogatója pedig- az iskola mellett működő alapítvány pályázata alapján-Csíkszereda Helyi Tanácsa és Polgármesteri Hivatala volt.

Beszámolónk végén teljes terjedelmében közöljük Varga László igazgató ünnepi beszédét, amelynek címe: Sarkadi Elek fájdalmas időszerűsége

“.. először a kommunistákért jöttek, s én nem emeltem szót, mert nem voltam kommunista. Aztán jöttek a zsidókért. s én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó. Aztán a szakszervezetiekért jöttek, és én nem lévén szakszervezeti tag, hallgattam. Aztán jöttek a katolikusokért, és nem szólaltam föl, mert protestáns vagyok. Aztán eljöttek értem, és ekkorra már nem maradt senki, aki szóljon.”(Martin Niemöller,1892-1984)

Tisztelt meghívottak, kedves kollegák és diákok,

a  jelen meg nem értése a múlt nem ismeréséből származik. A kiválasztott négy, Sarkadi Elek  kortársaitól származó  szöveg, amit a mai megemlékezésen diákjaink előadásában hallhatunk, egybehangzóan  emeli ki egyrészt iskolánk egykori zenetanárának pedagógiai tehetségét, másrészt pedig korai, erőszakos  halálának tragikumát, amit viszont a történelmi hattér bemutatása nélkül   egyszerűen lehetetlen  lenne hitelesen  elbeszélni. Reméljük, hogy Gidó Attila történész ma délelőtti, diákoknak tartott előadása, illetve Orbán Zsolt tanár úr imént hallott történelmi bevezetője hozzájárult annak megértéséhez, hogy  kiváló  elődünk emléke előtt csak úgy róhatjuk le tiszteletünket, ha  őszintén szembenézünk történelmünk eme legsötétebb fejezetével , a mai fiataloknak feltárjuk   a történelmi igazságot és hozzásegítjük őket a tanulságok levonásához. József Attilával szólva, “a múltat be kell vallani”, még akkor is ha ezért meg kell harcolnunk a saját előítéleteinkkel ,nemzeti elfogultságunkkal vagy éppen a tudatlanságunkkal.

Kedves jelenlévők,

az antiszemitizmus elleni harcot újra és újra meg kell vívni. Szülői, nevelői és emberi kötelességünk, Sarkadi Elek égrekiáltó példáján keresztül, rávezetni az ifjú nemzedékeket arra a felismerésre,  hova is vezet a gyűlöletbeszéd, a demagógia, a bűnbakkeresés , a kirekesztés és az előítéletesség. És  hogy milyen borzalmas következményekkel  járt és jár az állampolgári passzivitás, a közömbösség, a szolidaritás hiánya, a cselekvésről és a tiltakozásról való lemondás, a beletörődés és a félelem. Mindig vállalnunk kell a magunk felelősségét, hiszen  ahogy a költő mondja, “bűnösök közt cinkos, aki néma”(Babits Mihály).

Kedves barátaink,

amilyen fájdalmas dolog végiggondolni mindazt, ami az észak-erdélyi ,azon belül a csíkszeredai, magyar nemzettudatú zsidósággal történt abban a vészkorszakban, annyira jóleső feladat és felemelő érzés  felidézni Márton Áron  püspök akkori, hihetetlenül bölcs és  bátor szerepvállalását. Ő már akkor kimondta azt, hogy a zsidók üldözése és deportálása nemzeti szégyen, a magyar nemzettudat brutális lábbal tiprása , ellentétes a keresztény hittel ,az emberséggel és a józan ésszel is. Tisztán látta azt is, hogy a kirekesztés soha  be nem gyógyuló sebeket ejt a magyar  társadalomban, amely örökre megfosztotta önmagát értékes, hasznos, jó szándékú hazafiak százezreitől, akár azért, mert megvonták tőlük a munkalehetőséget, akár, mert megölték őket, akár mert kivándorlásra kényszerültek. Miközben Sarkadi Eleket és több százezer sorstársát gyászoljuk és siratjuk, mindig büszkeséggel gondolunk arra, hogy 1999-ben Izrael állam a Népek Igaza címmel ismerte el Márton Áron püspök csodálatos helytállását.

Kedves egybegyűltek,

időnként érdemes újraolvasni Karácsony Benő író-később maga is a holokauszt áldozata- Napos oldal című híres regényének záró sorait, amelyben látnoki módon foglalja össze a hazug és  ártalmas eszmék fokozatos terjedését a második világháború előtti években:

 „Örömre és egyszerűségre születtünk, de rigolyáknak, szőrös szenvedélyeknek és vad gondolatoknak lettünk  a gályarabjai. Szemfényvesztők játszanak velünk, és mi kullogunk, torlódunk átkozott furulyájuk után, amely ostobán ravasz dallamával a vízbe csalogat, hogy ott szépen megnyivadjunk. Baj van még velünk, nem ismerjük még  fel a furulya hamisságát , és a sima tükör alatt a víz fullasztó mélységét...”  Eddig az idézet-befejezésül csak annyit, hogy a jelenkorral való hasonlóság sajnos , nem a képzelet műve. És ebben, igen, ebben rejlik Sarkadi Elek áldozatának fájdalmas időszerűsége.